top of page

Miért érezzük néha egyre bénábbnak magunkat?

Emlékszel az első napra, amikor elmentél táncolni? Izgatottan, valami újra szomjazva belevágtál az ismeretlenbe. Egy óra alatt megtanultál 2-3 figurát és talán már aznap tudtad is szabadon táncolni őket.

És a második órára? Megtanultál még két figurát és az első órán tanultak még jobban mentek egy kis ismétlés után. Emlékszel mit csináltál rosszul azokon a napokon?

Mit lehet rosszul csinálni az első táncórán? A bal láb után jön a jobb, a jobb után a bal. Lányok és fiúk is tudják mit kell lépniük. Kiindulunk A pontból, megérkezünk B pontba.

A figurák ritmikája megvolt, a figura elején ott voltatok ahol kellett, csakúgy mint a végén. Tulajdonképpen mindent jól csináltál. Aztán jött a harmadik és negyedik óra. Még mindig nagyon jól ment, de az az elöl keresztezés nem mindig jött össze, amit legutóbb kért a tanár.

Aztán jött a következő pár óra, amikor kiderült, hogy a figura közepén még másfele kellene nézni. És a kezednek nem itt, hanem ott kéne lennie. Előbbit már ki is javítottad, de az utóbbiról mindig megfeledkeztél, mert arra figyeltél, hogy merre nézz a figura közepén.

Jött az egyik hét a másik után, elröppent egy-két év, és minden órán hallottál valami újat. És még néhány workshopon is részt vettél, ahol kiderültek még újabb dolgok:

Lassabban kéne áthelyezni a testsúlyod. Jó lenne, ha kihúznád magad és nem a földet bámulnád. El kéne lazítani a karod, de tartani a kampót. Ja, és valami hátizom….meg a lábnyújtás, de arra már nem emlékszel hol, de azt is kéne csinálni.

A visszafejlődés illúziója

Túlnő rajtunk a tudásunk

Hétköznapi értelemben beszélhetünk teoretikus tudásról és képességről.

“A képességeket az ember, akár csak az állatok, viszonylag lassan, hosszú gyakorlat (tanulás) során szerzi. Az ember azonban abban különbözik a legtöbb állattól, hogy képes teoretikus tudást is elsajátítani, méghozzá akár egyszeri példa alapján, következtetéssel, vagy tanulás során nyelvi kommunikációban.” - Wikipédia: tudás

Sokkal gyorsabban fog nőni az elméleti (teoretikus) west coast swing tudásunk, mint a gyakorlati tudásunk (képességeink). Az aktuális szintünktől nem túl távol álló információkat gyorsan magunkévá tesszük.

Ha elhangzik egy órán, hogy lépj kisebbet, nyújtsd ki a lábad, várd meg, míg elindítanak, akkor ezeket könnyen megérted és elméleti szinten azonnal meg is tanulod. Igazából egy óra sem kell hozzá, már ebből a mondatból megtanultad.

De a tánc egy mozgásforma, amit a testünk mozgásával művelünk. Táncban akkor tanultál meg valamit, ha már elsajátítottad gyakorlatban is, készség szintre gyakoroltad a mozdulatot vagy koncepciót.

A gyakorlás mennyiségétől függetlenül gyakorlati tudásunk soha nem fogja utolérni az ismereteinket, az elméleti tudásunkat. Sőt! Egyre csak nőni fog a rés a kettő között a west coast swing karrierünk során.

A rés koncepció

(Ezt a grafikont az angol tudósok kutatásaira alapozva rajzoltam meg hosszas számítások elvégzése után.) Elmagyarázom: elkezedtél west coast swinget táncolni. Az 1-es pont azt jelöli, amikor részt vettél életed első workshopján. A 2-es pont életed második worshopja, ami tánctechnikáról szólt. A 3-as pont pedig egy intenzív hétvége három különböző tanárral. Közben folyamatosan jártál a heti rendszerességű west coast swing óráidra is.

Teljesen mindegy miben mérjük a tudást, vagy mennyi idő telik a pontok között. Nőni fog a rés a gyakorlati tudásunk és az elméleti tudásunk között. És mikor kezd el csökkenni? Én még nem jártam ott. Gyanítom, hogy 20-30 év után megtörténik, ha folyamatosan, tudatosan gyakorol valaki, azaz profi táncos. Viszont oda kevesen fogunk eljutni, szóval jobban járunk, ha megtanuljuk elfogadni a rést és élvezni a táncot!

A gyakorlás sűrűsége

A legtöbben heti egyszer járnak west coast swinget táncolni. Egy hét még éppen nem túl hosszú idő ahhoz, hogy emlékezz az elmúlt órán tanultakra. Eleinte talán még simán meg is tudod csinálni egyik hétről a másikra a feladatokat.

Minden órán hallasz valami új információt, de egy idő után a tested nem tudja tartani a lépést az ismereteiddel. Könnyű azt megérteni fejben, hogy lépj kisebbet, és ezt akár megcsinálni is könnyű még, de amikor nem figyelsz oda, sajnos nem úgy fogja csinálni a tested. Hacsak nem alakítottad ezt az információt már készséggé a testedben.

De hogyan is válhatna gyorsan készséggé, ha csak heti egyszer egy órát gyakorlod a “kis lépéseket” (ha egész órán végig csak erre figyelsz)? A hét fennmaradó óráiban viszont, amikor talpon vagy, akkor a nagy lépést “gyakorlod”...

Persze a problémák nem itt lesznek, hanem amikor már 2-3 egyszerű dologra kéne odafigyelned, amit még nem raktál a testedbe, te pedig csak 1-2 dologra tudsz egyszerre koncentrálni. És közben folyamatosan jönnek az új információk. Aztán jönnek az összetettebb témák, amiből egy is túl sok tud lenni néha.

Egyre összetettebbek a témák

Minél régebb óta táncolsz west coast swinget, annál aprólékosabb és nehezebben elsajátítható témák kerülnek elő. Az első órán elég a ritmust tartani. Később már nem mindegy, hogy hogyan lépsz, hogyan tartod magad. Honnan indítod a mozdulatot. És így tovább.

Míg west coast swing karriered elején csak időben és térben megfelelő helyre kell raknod a testrészeidet, addig később már fontosak lesznek a hogyanok is. És mivel táncról beszélünk, a hogyanokra a testedben fogod megtalálni a választ. A testtudat viszont lassan fejlődik és ez sokszor frusztrációhoz vezet, mert hajlamosak vagyunk mindig arra fókuszálni, ami még nem megy.

Rossz helyre fókuszálunk

Hajlamosak vagyunk mindig az aktuális problémára fókuszálni és nem arra, amit már megtanultunk. A “probléma” fenn áll napokon, heteken, hónapokon keresztül, aztán ahogy javításra kerül, már más “problémára” figyelünk. Ez egy óriási csapda lehet, ha nem a megfelelő helyre fókuszálsz!

Minden alkalommal, amikor hallasz valami újat, amire van már kapacitásod, hogy befogadd, az felkerül az elvárások hosszú listájára.

Minél hosszabb az elvárások listája, annál kevésbé fogod élvezni a táncot. Szóval ne arra a listára pakold az új ismereteidet, hanem inkább a “majd ezt is megtanulom valamikor” vagy valami hasonló listára.

Vagyis legyen egy “éppen dolgozom rajta” listád, amin 1-2 dolog van maximum. Erre figyelj oda, amikor gyakorolsz.

És legyen egy “már tudom” listád, amin a legutóbbi 1-2 fejlesztésed van, és örülj neki minden alkalommal, amikor táncolod, legyen az akár egy figura, egy styling, egy technika vagy bármi. Engem minden alkalommal óriási örömmel tölt el, amikor sikerül stabilan, tökéletes egyensúlyban forogni párat. Vagy amikor úgy helyezem át a testsúlyom, hogy minden millimétere kontrollálva van.

Te mit csinálsz jól, amit pár hete vagy hónapja még nem tudtál jól csinálni?

És végül legyen egy harmadik, végtelen hosszú “majd ezt is megtanulom valamikor” listád, amivel nem foglalkozol egyáltalán, amíg van más, amit gyakorolhatsz.

Az univerzumunk messzi-messzi, millió fényévekre lévő pontjaiba ellátunk, de elutazni mindössze 400.171 km-re sikerült a Földtől. Soha nem fogunk tudni olyan messzire utazni, mint ahova ellátunk, de jó, hogy ismerjük a következő úti célt.

Dolgozz tudatosan azon, amit ismersz (amiről hallottál már). Egyszerre csak egy, legfeljebb két dolgot válassz! Amúgy meg fókuszálj arra, amit már tudsz! És táncolj önfeledten, a lehető legkevesebb elvárással magaddal szemben! És ha ez nehéznek tűnik, akkor gyakorold! Szerintem gyakorolni kell az önfeledt táncot is.

bottom of page