Információ, amit nem vihetsz még haza

Volt már veled olyan, hogy jegyzeteltél egy workshopon és nehezedre esett megfogalmazni az elhangzottakat? Aztán hetekkel később visszaolvasva elképzelésed sem volt, hogy mire gondolhattál azokkal a jegyzetekkel.

Volt már veled olyan, hogy egy workshopról hazatérve ódákat zengtél, hogy mennyit segítettek az ott elhangzottak? És hogy ez megváltoztatta a táncodat, az életedet! Talán gondolatban kérdőre is vontad a tanárodat, hogy miért nem mondta el neked azt korábban, hogy…? Biztos nem mondta el?!

És olyan történt-e már veled, hogy egyszer csak “megvilágosodtál” és hirtelen megértettél valamit? Hirtelen beugrottak korábbi szavak, magyarázatok, hasonlatok, amiket már sokszor hallottál, és most végre mind értelmet nyertek.

Korábban nem mondták el? Nem hallottad? Te vagy a hülye, hogy csak most értetted meg a (most már) magától értetődőt? Vagy a tanárod alkalmatlan a tudás átadására?

Ha még nem vagy képes meghallani, nem viheted haza

Az információt, ami túl magas a jelenlegi tudásodhoz, azt meg se fogod hallani. Olyan, mintha más frekvencián szólna, mint amit képes vagy meghallani.

Mindegy hányszor hangzik el, akár több tanártól is, többféleképpen, egyik füleden be, a másikon ki. Elveszik a többi információ között, amiket már képes vagy megérteni vagy legalább felfogni. Persze idővel elkezd megragadni, de többször kell hallanod.

Másodszorra már talán meghallod. Harmadszorra elkezdesz vele foglalkozni. Aztán egy ponton leesik és elkezded megérteni. Egy mozdulat megértésének nem csak a “nem értem” és az “értem” állomásai léteznek.

Kiváltképp, mivel hogy mozgásról beszélünk. Nem elég megérteni fejben, meg kell értenie a testednek is az új mozdulatokat. Hányszor voltál már úgy, hogy értetted, amit a tanár kért, de még nem tudtad megcsinálni?

Amikor a szintünket jócskán meghaladó információt hallunk, az olyan, mintha például egy rendkívül bonyolult nyelvezetű jogi szöveget olvasnánk. Értjük a szavak többségét, értjük a mondatokat, de nem értjük a mondanivalót. Sokszor el kell olvasnunk és lehet, hogy egy-egy szót is ki kell szótáraznunk, hogy teljes egészében megértsük.

Sok-sok információ szokott elhangzani egy órán, de abból csak az fog megragadni valamilyen szinten, amire már készen állsz.

Ha nem hangzik el órán, nem viheted haza

Olvastam egy nagyon érdekes és hasznos könyvet, ami az emberi viselkedésről szólt. Egy Steve Peters nevű professzor írta. Arról szól a könyv, hogy a viselkedésünkért agyunk három része felelős: a frontális, a limbikus és a parietális lebeny.

Ha ilyen stílusban írta volna a könyvet, akkor nem hogy nem fogtam volna fel egy szót se a könyvből, de el se olvastam volna. A fenti három szót is úgy kellett kigugliznom, mert nem emlékeztem rájuk. A következőre viszont emlékszem:

A fejünkben három erő dolgozik. Néha együtt, néha egymás ellen: az ember, a rettentő erővel bíró kis csimpánz és az embernél szintén erősebb számítógép. A csimpánz érzelmek alapján hoz döntéseket, az ember pedig logikával és tényekkel dolgozik…

(Steve Peters – The chimp paradox c. könyvéről beszélek, ha érdekel ez a téma, nagyon ajánlom)

Steve Peters úgy le tudta egyszerűsíteni az emberi agynak a viselkedésért felelős működését, hogy egy hétköznapi ember is meg tudja érteni.

Az egyszerűsítés viszont mindig információvesztéssel jár. Tehát nem kaphatod meg az egész “igazságot”.

Ha kicsit jobban belefolynék a témába, mondjuk lediplomáznék neuro-valamiből, mindjárt rájönnék, hogy ennél sokkal bonyolultabban működik az agyunk. Ráadásul nem is igaz, hogy egy csimpánz és egy számítógép van az agyunkban!

Hogy komolyabb tudás nélkül egy kicsit is megérthessem, hogy mi irányítja a viselkedésünket, Steve Petersnek nagyon le kellett egyszerűsítenie a valóságot.

Ez megesik táncórán is. Ha például szeretnénk, hogy egy kezdő lány kapcsolatban maradjon a figurák elején, akkor valami olyasmit mondunk, hogy ne induljon el, mielőtt a fiú indítja. És megmutatnánk a húzás érzetét a kézben, hogy tudja mit kell éreznie.

De nem beszélünk arról, hogy ne lépjen rá az egyekre, hanem csak készítse ki a lábát, és legyen lassabb a testsúlyáthelyezés mértéke.

És nem mondjuk még el, hogy 6&-re engedje a csípőjét a bal lába felé, egyre pedig készítse ki a jobb lábát, majd tolja át a csípőjét a talajból indítva 1&-re a jobb lába felé. És a karok, a központ, a váll és a lapockák…

Gondolj csak bele, ha az első órán az 1 2 3&4 5&6 ritmika mellett mindezt kérnénk még a lányoktól, mi maradna ebből meg egy kezdőnek?

Fokozatosan!

Fontos megértened, hogy fokozatosan tanulunk, mivel máshogy nem lehetséges egy összetett mozgás elsajátítása. Néha ezt elfelejtjük, pedig minden mást is így tanulunk.

A könnyűtől a nehéz felé, az egyszerűtől az összetett felé haladunk. Ha szeretnél egy csavart hátraszaltót ugrani, de nem tudsz még bukfencezni sem, akkor nyílván nem a szaltónál fogod kezdeni. Legalábbis remélem.

De nem csak a tanulás folyamatos, hanem a megértés is. Ha mondjuk hetek óta keresel már egy érzetet és az ötödik hét harmadik napján megtalálod, azt nem abban a pillanatban találtad meg. Nem is aznap, nem is azon a héten, hanem a hetek leforgása alatt.

Ahhoz az érzethez nem feltétlenül az utolsó tanár szájából elhangzott egy-két tipp segített, hanem az előtte hallott másik 6-7 tipp is.

A legfelső, legutolsó lépcsőfokra érted meg teljesen. Hogy fogsz odaérni? Haladhatsz lépcsőfokról lépcsőfokra, ugrálhatsz kettesével, akár szelheted hármasával is, de rá kell lépned sok-sok lépcsőfokra, ha végül fel akarsz érni az utolsóhoz.

Ha a fokozatos tanulást és megértést nem tudatosítod magadban, akkor west coast swingben is érhetnek csalódások. Csalódhatsz magadban, a tanárodban, a tananyagban, a fejlődésedben.

Végszó

Ha nem értesz egyáltalán egy mozdulatot, érzetet vagy figurát, amikor még új, ne add fel! A megértéshez nem csak időre, többfajta tanári tanácsra és nyomravezető jelre van szükséged, hanem gyakorlásra is.

Nagy fontos, hogy csináld. Csináld, még ha nem is érted, hogy mit kéne érezned. Élvezd a “nem értem” és “értem” közötti részeket is, és bonts pezsgőt, vagy ünnepeld, ahogy ünnepelni szoktál, amikor már teljesen megértettél valamit.

És ne feledd, még ha egy szempillantásnak is tűnik egy mozdulat megértése, nem történhetett volna meg, ha nem  próbáltad volna annyit és hallottad volna a sok-sok tippet korábban.

Légy hálás minden tippért, amit kaptál, minden félresikerült próbálkozásért és erőfeszítésért, amit korábban beletettél és ünnepeld hosszan, amikor sikerült. Valaminek a megértése, elsajátítása sosem egy pillanat, még ha úgy is tűnik.