Két hete volt a Hungarian Open, ami a négy magyarországi WSDC west coast swing rendezvény egyike. Bizony négy, hiszen a Westie Spring Thing megkapta a WSDC jóváhagyását pár hete!
Mondtam már, milyen szerencsések vagyunk mi magyarok, hogy négy hivatalos west coast swing versenyen is részt vehetünk évente anélkül, hogy átlépnénk a határt? Tudom, mondtam, de most elmondom így is:
A lakásomtól hat és fél perc átsétálni az Autumn Swing Challange-re és a Spring Thingre. A Hungarian Open 30 perc, a Budafest pedig 25 perc egy átszállással BKK-val!
Budapest valódi West coast swing paradicsom!
Mi történt a Hungarian Openen (velem)?
Az idei versenyek, legalábbis az én divízióm nagyon gyenge volt összességében (ez az én véleményem). Nagyon gyenge volt velem az élen… mármint az alján. Nyolcból sikerült elhozni a nyolcadik helyet.
De miért is írok erről? Mert úgy érzem szintet léptem, és szeretném megosztani veled, hátha tanulhatsz belőle te is. Vagy én, miközben írom.
És nem a divíziólépésre gondolok. Az egyik divízióból a következőbe való átlépéshez persze kell a fejlődés is, de leginkább a pontok kellenek, hogy ott lehess. Én a versenyhez való hozzáállásra és az eredmények feldolgozására gondolok.
Oly régen küzdöttem már vele, hogy jól kezeljem a versenyeim eredményeit. Ha nem jutottam döntőbe régebben, nagyjából összedőlt egy világ bennem. Ha bejutottam és helyezést is elértem, akkor meg nem éreztem azt a katarzist, amire korábban számítottam.
Az utóbbi időben sokat dolgoztam ezen és úgy éreztem, hogy fejlődtem. De közben rájöttem, hogy nagyjából minden versenyen jó helyezéseket értem el az utóbbi időben, legalábbis minden döntőben ott voltam. Szóval nem kellett sok negatív élményt feldolgozni 2017-ben.
Viszont az idei Hungarian Openen történt valami. A versenyre való felkészülésem konkrétan kimaradt, a versenyre hangolódás és bemelegítés pedig nem sikerült jól. Ennek megfelelően a selejtezőm is vacak volt. Biztos voltam benne, hogy nem leszek döntőben. Ott voltam.
Amikor megtudtam, hogy döntőben vagyok, úgy örültem neki, mint még soha korábban. Mintha a kupát nyomták volna már a kezembe. Kaptam egy nagy pacsit Zoli barátomtól, hogy bizseregni kezdett a tenyerem tőle. Kértem még egyet, de erősebbet. Belezsibbadt az alkarom is. Uhhhh! De jólesett! Talán a feszültséget vezettem így le. Újra élek!!!
Nem hittem benne, de azért nagyon reménykedtem az első kör után, hogy kapok még egy esélyt azon a napon, hogy jól táncolhassak. De ne úgy, mint a selejtezőben.
A döntőbe nem bejutás sokkal kevésbé fáj, mint hogy magamhoz képest gyengén táncolok. Nem sikerült a bemelegítésem és a ráhangolódás, elmaradt a megszokott felkészülésem és ezek miatt lecsúszni a döntőről!? Nagyon csalódott lettem volna.
Szóval jött a döntő. Újra bemelegítés, ráhangolódás. Döntőben vagyok!!! Spotlight végre! Most végre úgy döntőzöm, ahogy szeretnék. Nem 40 másodpercet kapok a parketten, nem oszlik meg a bírák figyelme több pár között! Erre vártam!
Kisorsolják az első párt. Jön a második, a harmadik. Kihúzták a kedvenc followereimet. Sebaj. A többieket bár nem ismerem, de biztos vagyok benne, hogy tudunk egy jót táncolni, még ha nem is lesz látványos.
Kihúzom az utolsó két lány közül azt a lányt, akit előző nap este láttam már táncolni. Nagyon jól mozgott. Már dörzsölöm a tenyerem, hogy milyen jót fogunk alkotni!
Katasztrófa. Egyáltalán nem találjuk egymást. Olyan érzés, mintha egy angol és egy francia a saját anyanyelvén próbálna kommunikálni egymással.
A döntőben párokat pontoznak, így bármilyen szépen mozoghatunk külön, ha nem találjuk egymást, az általában bukó. Megköszönjük a táncot egymásnak, visszakísérem a székéhez és leülünk. Talán mindketten tudjuk, de én biztosan, hogy ez nem volt életünk tánca.
Értékelés
Az x-eket és eredményeket mindig vasárnap szokták kirakni az eredményhírdetések után. Az eredmény nem volt meglepő: nyolcból nyolcadik hely. De ez nem is izgatott. Az x-eket akartam látni.
X-ek: west coast swing versenyeken a bírák x-eket adnak azoknak a táncosoknak a selejtezőkben, akiket tovább akarnak juttatni. Akit egy bíró nem akar továbbjuttatni, annak nem ad x-et. Az x-eken kívül ki szoktak még osztani A1, A2, néha A3-at is, ami az alternate 1-2-3 rövidítése. Ha valaki nem jelenik meg a következő fordulóban a továbbjutók közül, akkor az A1-et hívják be. Utána a kettes, majd a hármas alternate-et.
Az eredmények és az x-ek publikálása után minden versenyző megnézheti, hogy hogyan értékelték a bírák a táncát. Egy korábbi cikkben már írtam arról, hogy a selejtezőkben és elődöntőkben kapott x-ek nagyon jó visszajelzést nyújtanak arról, hogy az adott divízióban, az adott mezőnyben hogy teljesítettél.
Három bíróból csak egy adott x-et és egy másiktól kaptam egy A1-et. Ezzel döntőben voltam. Volt aki szintén kapott egy x-et és egy A2-t. Ő már nem volt döntőben. Egy ilyen továbbjutásra úgy gondolok, hogy szerencsés voltam. Hogy ki kapja az A1-et, és ki az A2-t, azt egy hajszál választja el.
Döntő ide vagy oda, az x-ek egyértelmű visszajelzést adtak arról, hogy jobban kell táncolnom selejtezőben. Jobban kell felkészülni. Ki kell pihenni magam. Hagyni kell elég időt a ráhangolódásra. Többet kell táncolni.
Éppen becsúszni döntőbe pont annyit ér, mint éppen lecsúszni róla. Persze jólesett a kis lelkemnek és úgy örültem neki, mint egy első helynek abban a pillanatban, de az igazi értéke egy ilyen döntőnek pont annyi, mint éppen lecsúszni egy x-szel és egy A2-vel.
Ha így értékeled a versenyedet, akkor egy nem továbbjutást is megélhetsz sikernek. Ha soha nem kapsz x-et, akkor egy x már siker. Azt jelenti, hogy fejlődtél, mint versenyző!
Ha látod az x-ekből, hogy éppen hogy csak becsúszol a döntőkbe, akkor talán nem lesz akkora csalódás, amikor nem jutsz tovább. Ha racionálisan nézed, akkor nem. Ettől még persze szarul esik. De tudod, hogy miért történik, ami történik.
Célok
Amióta pontos célokkal megyek versenyezni, azóta sokkal jobban tudom értékelni, elfogadni az eredményeimet. Erre a versenyre a következő célokkal mentem:
Legyek döntőben
Legyek az első háromban
Első hely
Persze könnyű volt elfogadni ezt az eredményt, hiszen döntőben voltam. Ha nem jutottam volna be, azért lettem volna csalódott, mert gyengén táncoltam a selejtezőben magamhoz képest. És ha jól táncoltam volna és nem jutok be, akkor tudom, hogy én nem dolgoztam érte eleget, hogy én ott lehessek.
Habár visszagondolva rosszul határoztam meg a céljaimat. A következő versenyre inkább így készülök célokkal:
Legyek döntőben
Végezzek az első három között
Maximum x-szel jussak döntőbe
A legfontosabb számomra, hogy olyan betonbiztos legyen a táncom, hogy minden bíró a döntőben akarjon látni. Ha ez megvan, a többi már csak hab a tortán.
És a döntő? Hát az így sikerült. Nem különösebben érdekel. De tudom, mit tudtam volna jobban csinálni. Fontos, hogy tudjuk, hogy mit kellett volna jobban csinálni. Ha elképzelésünk nincs, hogy min kéne javítanunk, mit kéne máshogy csinálnunk legközelebb, akkor a gyakorlásaink sem lesznek hatékonyak.