Amikor elkezdtem west coast swinget táncolni, nem rendelkeztem semmiféle táncos előképzettséggel. Huszonnégy évesen elmentem életem első táncórájára, ami egy boogie woogie óra volt. Két héttel később kipróbálhattam a west coast swinget is.
Életem első west coast swing órája nagyjából ugyanolyan volt, mint egy óra öt évvel később, csak akkor már bonyolultabb figurákat tanultunk. Ráhangoló bemelegítés, kis szabad tánc, aztán tanultunk figurákat vagy díszítéseket. Volt benne némi “technika” is, de csak vezetés-követés technika. Imádtam.
Közben elkezdtem versenyekre járni és szerettem volna sokkal jobban táncolni. Leesett állal néztem a helyi ászokat (nem a championokról beszélek), hogy milyen jól tudnak táncolni. Azt nem értettem, hogy mitől olyan jók, de sokkal jobbak voltak, mint én. És számomra elérhetetlennek tűnt az a szint.
Így elkezdtem nagyon sok órára járni és workshopokra is gyakran mentem. Amit csak a pénztárcám engedett, west coast swingre költöttem. De hogy vehettem volna fel a versenyt azokkal, akiknek van pénze sok-sok workshopra járni? Ők kétszer annyit táncolhattak és kétszer annyi információhoz jutottak, mint én?!
Engem is hatalmába kerített az az illúzió, hogy a fejlődéshez nagyon sok west coast swing rendezvényre kell járni és csak sok magánórával lehet elérni valamit. És ha nincs rá pénzed, akkor megszívtad.
Londonban éltem ebben az időben és sikerült megoldanom, hogy sok-sok órára járjak neves tanárokhoz. Mégsem fejlődtem úgy, ahogy szerettem volna. Igazából nem is tudtam, hogy mit csinálok a táncban. Nem volt tudatos, amit csináltam.
Londonban korán keltem a munka miatt és későn feküdtem a tánc miatt. Egy évig elvegetáltam így, aztán félreraktam a táncot egy-másfél évre, mert ilyen kevés alvással nem hogy sikerélményem nem volt, de még csak nem is élveztem a táncot.
Kis pihenés után, és amikor a vendéglátós karrierem felfele kezdett ívelni, újra elkezdtem táncolgatni. Ugrunk egy pár évet. 2015-ben visszaköltöztem Budapestre és megismerkedtem a társastánccal.
Társastáncos karrierem nagyjából 2 hónap alatt véget ért, mivel hamar áttértem a versenytáncra. Jópofa és szórakoztató dolog volt a társastánc, de úgy éreztem, csak totyogok egyhelyben, amikor a versenyzőket néztem.
Szerencsére gyorsan találtam egy nagyszerű partnert, mert hogy versenytáncban saját párral táncolunk edzésen és versenyen is. És versenytáncban edzésnek hívjuk a táncos foglalkozásokat. Később kipróbáltam a hip hopot, ahol szintén edzésre jártunk és nem pedig órára.
Miért van az, hogy a hip hop és versenytáncosok erősebbek, gyorsabbak, pontosabbak és szebben mozognak, mint a west coast swing táncosok? Mert ők edzenek, mi pedig órára járunk. Mert ők addig ismétlik a figurákat és a díszítéseket, amíg nem lesznek azok hibátlanok. Mi pedig addig ismétlünk egy mozdulatot, amíg nagyjából meg nem tudjuk csinálni.
A west coast swinget versenytánchoz hasonlítani nem túl igazságos, hiszen a versenytánc, ahogy a nevében is benne van, a versenyzésről szól. A maximumokról, a tökéletességről, a versenyről. A west coast swing egy divattánc. Inkább igazságos a társastánchoz hasonlítani.
West coast swingre és társastáncra is csak azért járnak az emberek, hogy jól érezzék magukat és megtanuljanak táncolni. És ez nagyszerű! Ezért is olyan jó a közösség. Szeretünk együtt lenni, együtt bulizni, táncolni, beszélgetni.
De mi történik, amikor west coast swingben elkezdünk versenyezni? Hirtelen áthelyeződik a fókusz a kellemes táncikálásról a mozgásminőségre, technikai tudásra, tartásra és egyéb, a sikeres versenyzéshez nélkülözhetetlen készségekre. Legalábbis át kéne helyeződnie a hangsúlynak olyan készségekre, amikkel nem foglalkozunk a hétköznapi west coast swing órákon.
Életem első versenytáncos edzésén ráébredtem, hogy mi hiányzott annyira. Az edzés. Az edzés, hogy erősebb, hajlékonyabb, gyorsabb és pontosabb legyek. Ez volt az a pont, amikor ráébredtem: az elmúlt öt évben nem edzettem, hanem társastáncoltam a west coast swinget és közben versenyeket akartam nyerni.
Ha eljársz versenyezni, de közben társas-wcs-táncolsz, akkor nem várhatsz el jó eredményeket magadtól. Persze a tehetség és a kilométer nagyon sokat számít egy olyan mezőnyben, ahol a többiek sem “versenytáncosként” lépnek parkettre.
West coast swing órákkal fejlődhetsz életed végéig és élvezheted a változatos zenéket, a nagyszerű társaságot és a szuper bulikat. Ha viszont egy bizonyos pont fölé akarod emelni a táncodat, akkor minden bizonnyal eljön az az időt, amikor ki kell egészítened a west coast swing órákat valamilyen más táncos edzéssel. Ha erre visz a te utad.
Ahogy a cikk címe is mondja: az én utam.Szeretem a társaságot, a bulikat és a rendezvényeket, de nekem többet jelent ez a tánc ennél. Én szeretnék még jobban, még szebben, még ügyesebben táncolni és versenyeken majd jó eredményeket elérni. Szeretném, ha sokkal többen táncolnák a west coast swinget. És ezekért dolgozom.
Ha neked a west coast swing egy társasági program, ahol találkozol a barátokkal, haverokkal és jól érzitek magatokat, akkor semmi szükséged nincs táncos edzésekre a west coast swing órákon túl. Élvezd a bulit, az órákat, az új figurákat és díszítéseket, a jófej emberek társaságát és a változatos zenéket!