Fejlődés west coast swingben – az én utam

Aki hozzám jár órára, biztos hallotta már ezt a két mondatot:

Jó lesz az, csak kilométer kell bele. Simán menni fog, csak aludni kell rá egyet.

Amikor valami nehezet tanulunk, ami az adott csoport szintjének a tudáshatárán van, akkor megesik, hogy egy-egy tanuló nem hiszi el magáról, hogy képes elsajátítani az adott anyagot. Egy bonyolult új figurában annyi apró részlet van, kiváltképp ha nem táncolsz régóta. A kéztartás, a ritmika, a kapcsolat, a vezetés, az irányok és így tovább.

Még ha le is bontjuk a figurát és először megismerkedhetsz külön csak az irányokkal, majd a kezekkel, majd külön a ritmikával, akkor is kihívás lehet összehangolni mindezt egyszerre. A vezetésről, követésről és kapcsolatról még nem is beszéltünk.

Biztos átélted már, hogy egy új anyag az első órán egyáltalán nem akart menni, a második órán viszont sokkal jobban ment. A harmadik órán pedig már az apróbb dolgokra is oda tudtál figyelni. Persze az is lehet, hogy ez a folyamat 4-5 óra alatt vagy hónapok alatt zajlott le. A lényeg, hogy a végén sikerült és ma már könnyedén megy.

Igyekszem nagyon tudatos lenni a fejlődésemmel kapcsolatban, hiszen igen behatárolt az időm és energiám, amit gyakorlással tudok tölteni. És gyanítom, hogy ezzel te is így vagy.

Három dolgot figyeltem meg, ami nagyban segíti a fejlődésemet. Ez nem tudományos megközelítés, nem tankönyvből tanultam, hanem csak a tapasztalataimat írom le, mint táncot tanuló felnőtt, és mint táncoktató.

Kilométert kell bele tenni

Ha nem megy valami, akkor sokszor megpróbálom, még ha nem is értem a mozdulatot. Próbálom lassan is, hogy megértsem tudatosan, és próbálom lendületesebben, gyorsabban is, hátha a testem okosabb, mint én vagyok. Néha az egyik működik, néha a másik.

Ez nem azt jelenti, hogy gondolkodás nélkül begyakorlok egy mozdulatot rosszul. Ez tudatos ismétléseket jelent.

Aludni kell rá

Ha egy új mozdulatot elismételek tízszer, akkor jobb lesz. Tizenötször, még jobb lesz. De aztán jön egy pont, ami után mindegy hányszor ismétlem, nem lesz jobb. Sőt, lehet, hogy még rosszabbnak érzem 100 ismétlés után. Legalábbis aznap.

Amikor felismerem ezt a pontot, akkor abbahagyom és megyek a dolgomra. Néha nehéz, mert nagyon meg akarom csinálni, de csak frusztrál, ha folytatom. Ilyenkor kell aludni rá egyet és másnap, harmadnap folytatni, ahol abbahagytam.

Aztán vannak azok a mozdulatok és gyakorlatok, amik kifejezetten jó koordinációt igényelnek. Ilyen volt a hip hop órákon az egyik kezed erre megy ilyen ütemezéssel, a másik meg arra, valami más ütemezéssel. És lépkedj közben megint máshogy.

Totálisan lehetetlennek tűnik elsőre. De adj neki időt, gyakorold, aludj rá és meglátod menni fog. Nincs időd rá? Nálam a rendszeres rövid ismétlés mindig csodákat tesz.

Ismételd át

Nem arra gondolok, hogy egy nap hányszor ismételd el. Inkább arra, hogy minden nap, vagy minden másnap rakjál bele pár ismétlést.

Ha egy lépésvariációval, mozdulattal vagy koordinációs gyakorlattal nagyon megszenvedek elsőre, akkor 3-5 perc alatt átismétlem másnap. És megint adok neki pár percet harmadnap. Minden nappal sokkal kisebb erőfeszítéssel megy. Ez koordinációs készséget igénylő mozdulatoknál nagyon jól működik nálam.

Az esküvős táncoktatásnál ezt le is tudtam tesztelni. Általában zéró táncos múlttal érkeznek a párok az első órára. 4-8 alkalom alatt meg kell tanulniuk egy egész koreográfiát úgy, hogy egy alaplépést sem tudnak az adott táncból. Általában heti egyszer szoktunk találkozni.

Mindig elmondom, hogy ha csak heti háromszor, alkalmanként párszor átismétlik a koreográfiát, illetve az új figurákat, akkor sokkal jobb lesz. És hogy jobb lesz-e? Azonnal észrevehető, egetverő különbség van. Azonnal látom, ha egy pár rászánta azt a 3×5-10 percet. És ezt tapasztalom én is, amikor új táncot vagy mozdulatokat tanulok.

Végszó

Ismételj lassan, tudatosan! Ismételj gyorsabban, kevesebb agyalással. Tegyél bele kilométert! Ha nagyon rágörcsölsz, akkor engedd el aznapra, és aludj rá.

Neked milyen tanulási, gyakorlási és fejlődési taktikáid vannak?